A veterán autók kora még csak most köszönt be majd!

Na nem azért, mintha eddig ne lettek volna már bőven olyan korba lépő kocsik, melyeknek veterán jellege miatt ne lett volna eszmei értékük. Azon már rég túl vagyunk, de most jön majd az eddig legnagyobb technológiaváltás az autógyártásban! És ez mindent megváltoztat.

Ha kimennek a „divatból” a benzines- és dízelautók, ha eluralják az utakat az elektromos hajtású kocsik, ezek a mostani játműcsodák muzeális értékűek lesznek, még a garázsunkban is. Igen, nem véletlenül fogalmaztam így: ezek a mostaniak is azzá válhatnak, amiket most birtoklunk és egyáltalán nem gondoltuk még ezt végig. Furcsa is belegondolni, hogy manapság egy Dodge Challengerre, vagy egy Chevy Camaróra tekintünk úgy, mint ami – a régebbi változatokból – elég érdekes tud lenni bárki szemének (ahogy persze egy 80-as évekbeli Mercedes vagy Volvo is akár), de ha bármilyen tekintetben befuccsol az autóipar új irányainak egyike, még a saját kis unalmas benzinesünk is értéket képezhet valaki számára.

Persze, főleg az, amelyik megy. Én nem értek a technikához, annak megszereléséhez. De őszintén csodálom, hogy valakik ilyen régi kocsikat életben tudnak tartani. Amikor egy régi kocsi (30-40 éves) beindul, az olyan, mint egy gyors időutazás. Én a biztonsági kockázatok miatt nem szeretnék régebbi autóval közlekedni (manapság egy városi kisautóban is olyan biztonsági kiegészítők vannak, amikhez a régi autók paraméterei nem nagyon mérhetők) de ettől még támogatom, amikor valaki egy múltszázadi autóval közlekedik a mindennapi forgalomban. Érdekes látványnak tartok a modern kis (vagy nagy) városi autók között meglátni egy több tíz éves autócsodát.

De akkor csak a régi, neves márkák darabjai számítanak „autócsodának”? Vagy egyáltalán nincs kivétel?

Szerintem nincs. Minden lehet csoda, ami nagyon régi de még működik. Egy Trabantot ma már pont úgy megbámulunk, mint egy Ford Mustangot, mert ritka, mert szokatlan. De erről beszéltem akkor is mikor azt mondtam: ha ránéztek a mai autótokra, abból is lehet érdekesség, és lesz is egyszer, ha vigyáztok rá. Hiába nem volt valami nagy szám azon autók között, melyekkel együtt haladtatok az úttesten és nem épp a legdrágábbnak és -menőbbnek számított. Annál nehezebb lesz életet lehelni bele minden bizonnyal 50 év múlva, de hátha sikerül…

Hogy ma már annyi autó járná az utakat, hogy a konzumgyártók nem túl drága kisautói ne lennének érdekesek később, mert sok van belőlük? Szóval lehet, hogy becsapom épp magamat? Nos, igaz, hogy sok van egyes típusokból, de az emberek nem is vigyáznak rájuk… Pont ez a lényeg, hogy az autó ma már tucatcikk. Ismerek olyan embert, aki eleve 4-5 évre vásárolt csak autót magának, pedig nem is valami kivénhedt dologba ruházott be, amiről feltételezte, hogy nem bírja majd sokáig, mert már eleve öreg. Az autó ma már csak használati tárggyá degradálódott, és nem arról van szó, mint pl. hogy az én apám legalább 15 évre tervezett a Volkswagen Golfjával (mármint ő tervezett vele a saját feneke alatt 15 évre), amit egyéves korában vett anno meg. Szóval, tekintsetek úgy az autótokra, hogy ha megóvjátok annak állapotát és úgy nyugdíjazzátok majd, ha még akkor is megy és reparálható lesz, amikor elromlik, akkor a ti autótok is egy veterán autókülönlegesség lesz majd egy szép napon! Minimum azt le lehet majd vezetni belőle, hogy milyen volt az a kor, annak az autógyártása, amikor vettétek.

Mondadám ezt, ha nem most állnánk épp a benzinesek és a dízelek kivezetésén? Nos, nem tudom, hogy mondanám-e, de most akkor is ez a helyzet, hogy kivezetik őket, egyszerűen ilyen világ van. Az autó viszont, mástekintetben eleve olyan, ami jobban a szívéhez nő egy embernek, mint mondjuk egy fűnyíró, vagy egy nagyképernyős TV. Az autóval jövünk-megyünk a világban, ha jól szolgál, akkor hálásabbak vagyunk neki, mert nem hagyott az út szélén – az autó mindig komoly érték lesz, az autó a társunk és mert a használati tárgy jellege ellenére is egy nagyobb beruházás volt amikor megvettük, így jobban is aggódtunk érte mindig. Mert nekünk lett volna rossz, ha egyszercsak cserbenhagy.

Na de, a „veteránságra” visszatérve és teljesen komolyra fordítva a szót, na meg  figyelembevéve, hogy a legtöbb ember nem a Trabantra asszoicál a veterán autóról, íme azok az antik autócsodák, amiket én a legjobban csodálok…

Dodge Challenger: ilyen kocsi már a 70-es években is létezett! Meg amúgy gyártják még ma is. Igen, nekem az amcsi “izomautók” a kedvenceim, amik régebbi kivitelben a legszebbek. Magyar veteránautó találkozókon nem ilyeneket lát főleg az ember, mert itt nem ez volt az elterjedt, pedig egy annyira népszerű típus ez, hogy bár a Dodge sok kocsifajtáját már leépítette, ilyenekből máig gyártanak tehát újabb és újabb verziót. Ahhoz, hogy egy kocsi sikeres legyen, nem árt ha megadatik neki, hogy régi klasszikus amerikai filmekben is mondjuk szerepel. A Challengert lehetett látni jó párban. Híres sorozatokban is. Mindenki hallott már a Hemi motortípusból, tudja nagyjából, hogy mi az a V8 – nos ezek a dolgok szorosan kötődnek a Challengerhez.

Ford Mustang: amiről még a Challengernél is többen hallottak talán… Nem azért, mert látták annyiszor az említett mozikban vagy ilyesmi, de az, hogy “Mustang” kinek ne mondana valamit, csak hallomás alapján? Ez a kocsi már a 60-as években is létezett, így megelőzte a Challengert is. Illetve a Dodge-ot a Ford… Nem Ford-logója van ennek a kocsinak, hanem egy vágtató ló. Ennyire kultikus… Óriási motorok voltak találhatók a Mustangokban! Már a kezdetektől és a legkisebb is úgy tudom, hogy 2.8-as volt. Tehát óriási!… A legnagyobb pedig akkoriban talán 4.7-es. Ez Európában szokatlan, egyeseknek egyenesen elképzelhetetlen! Konkurenciája volt még a Chevrolet Camaro – na ez az a kocsi még, ami sokaknak mondhat valamit. Meg aztán ott volt még a Corvette…

Kemény belegondolni, hogy mondjuk Mustangból gyártanak már elektromos hajtásút is. Mert ennyire legendás ez a márkán belüli márka! De az nem lesz ugyanaz. Ez utóbbi nem értékítélet… Nem lesz jobb, vagy rosszabb szerintem. De más lesz! Ezért a veterán Mustang egy különleges valamivé válik még inkább, ez tuti. De én biztos, hogy nem fogok belemenni abba a háborúba, ami arról szól, hogy „régen minden jobb volt”. Az egy másik világ volt… Azzal sem fogok egyetérteni, mikor valaki azt bizonygatja, hogy rosszabb volt. Mert az sem lesz igaz. Örülni fogok, hogy bizonyos kocsik veteránná váltak, mert ez bizonyítja a fejlődést, és ez mutatja meg azt is nekünk újra meg újra, hogy a régi világban is sok szerethető dolog volt.