Nem tudom,
más miként van vele, de én kissé úgy érzem magam az
autógyárak csarnokaiban, mint a hívő a katedrálisban. A
munka harsogása adja az orgonakíséretet. Így néztem körül a
Skoda-kocsik szülőhelyén.
A 15 méter
hosszú automaták sora fórja-faragja, alakítja okosan a
hengerfejeket; fúrócsokrok hatolnak sivítva a forgácsot
köpködő anyagba. Egy-egy munkaciklus után meglódul a sor, és
újabb művelet következik. A másik teremben a mellsőtengely
elemeit készítik elő-szalagszerűen, és a sor ellenkező
oldalán már kezd alakot ölteni a futómű. a szalag végén álló
munkás még két mozdulattal, mintha pontot tenne a mondat
végére, befejezi a munkafolyamatot, felakasztva a kész
futóművet a feje fölött érkező szállítószalag két hosszú
horgára. És mindig akkor érkeznek ezek az emberi kézhez
hasonló karok, amikor a munkás leteszi kesztyűs kezéből a
szerszámot.
Így megy ez
a motorszereldében is. A lassan kúszó szalag két oldalán
harcra készen állnak a munkások, akik zsonglőri ügyességgel
dugják helyükre az éppen soron következő alkatrészeket, és
különleges szerszámokkal rögzítik azokat, illetve ellenőrzik
a pontosságot. A motorszereldében nagybetűvel írják a
PONTOSSÁG-ot. A kész motort tíz percig 3000-es fordulaton
forgatja az elektromos próbapad. Innen átkerül a
Schenk-gyártmányú, kiegyensúlyozást ellenőrző optikai gépbe.
De ezzel még nincsen vége a motorvallatásnak. Másutt a már
önerejéből élő motoron bábáskodnak, a gyújtást, porlasztást
állítják, ellenőrzik. És a mennyezet alatt kúszó, színes
rácsokkal védett szállítóláncok viszik hozzá a lengő
motorblokkokat. Úgy tűnik, minden mozdulatot egy valahol
megbúvó, láthatatlan karmester irányít. Lenyűgöző látvány.
Több száz
méter az a csarnok, ahol az S-100 és S-110 karosszériái
látják meg a napvilágot. mindenfelől szikrazáport szórnak az
elektromos ponthegesztő gépek. Ahogy haladunk a szalaggal,
szemünk láttára növekszik, formálódik az ismert
kocsiszekrény. Az ember alig hisz a szemének. A sor végén
leereszkedik a magasból két óriás kampó, Góliátnak lehetett
ilyen karja, és magasba emeli a lemezvázat, hogy elvigye a
zsírtalanítóba, ahol különböző vegyfürdőkben megmártja -
akár anya a csecsemőjét-, majd végül felruházza, amikor
megbuktatja a festékes tóban. Aztán áthintáztatják az
elektromos szárítókemencében.
Én már csak
az "esküvőn" láttam viszont. Hogy mi az esküvő? Az a
munkafázis, amikor a kerekes-bakra készített motorblokk a
hátsó futóművel, illetve a magasból leereszkedő, tejesen
kész kocsiszekrény egy másik bakon levő mellső futóművel
egyesül. E "nász" után akkor válik e sok munka igazi autóvá,
amikor a magas fordulatú villanyszerszámok helyükre pörgetik
a kerekeket rögzítő anyákat. Innen kezdve már saját lábukon
haladnak a soron, és miközben fürge kezű munkások az
úgynevezett utolsó simításokat végzik, a most már valóban
életképes Skoda eléri a sor végén levő aknát is, ahol
szakavatott emberek a kocsi aljának ismételt ellenőrzésével
foglalkoznak. Itt már görgőkön áll a kocsi, és a
próbamesterek a tőlük balra álló, toronyra méretű ellenőrző
műszereken nézik, mit tud az újszülött. És csak ez kerülhet
a "Patyolat-brigád" kezei közé, amelyik megfelelt az előírt
követelményeknek. És ezek nem alacsonyak....
Még néhány
száraz adat. Az üzem 1897-ben alakult. A Skoda gyárban ma
15000 ember dolgozik, akiknek egészségét többek között egy
üzemi poliklinika, 33 egészségügyi dolgozóval, 15 orvossal
szolgálja. A 13 emeletes tanműhelyben 1200 ipari tanuló
ismerkedik a szakmával, és nemrégen készült el a 700 nőtlen
munkás otthonául szolgáló korszerű szálloda. És még egy:
napi 550 darab S-100 és S-110 kerül az expedícióba, ahol
azért nem porosodnak be a kocsik, mert azon melegében
vagonokba rakják azokat - a világ négy égtája felé.
