Régi, megjelent
írások...
Mit
tud egy Zsiguli vagyis egy Lada
(Forrás: AM. 1972. IV. 6.)
Nyugati szaklapok – a svájci Automobil
Revue és az olasz
Quattrotuote – mérései és megállapításai a Szovjet
Fiatról
A múlt év
októbere óta a szovjet Avtoexport Vállalat Európa több
országába már rendszeresen szállítja a Lada 1200-as
típusokat,- a Zsigulikat. Az első 250 darab Belgiumba
került, de azóta Finnország, Ausztria, Svájc, az NSZK és
más államok autósai ugyancsak ismerkednek a Togliattiban
gyártott modellekkel.
Olaszország
legtekintélyesebb autóslapja rendkívül gondosan –
irigylésre méltóan korszerű technikai felszerelések
beiktatásával – vizsgálta a Fiat-124 szovjet változatát,
és a „Quattroruote” ez évi első számában erről
kilencoldalas gazdagon illusztrált cikkben részletesen
tájékoztatta olvasóit. Nem kisebb érdeklődéssel
tanulmányoztuk az ugyancsak kemény kritikusnak ismert
svájci Automobil Revue ez évi február 24-én megjelent
számát. Pontosabban az abban talált nagy cikket, a Volga
partján gyártott, de már svájci rendszámot viselő Lada
értékelését. Az olvasottakról igyekszünk tájékoztatni a
hazai érdeklődőket, bár arra sajnos nincsen elég
helyünk, hogy ezeket a terjedelmes írásokat szóról szóra
átvegyük. A svájciak tömör összefoglalóját azonban
szinte kihagyás nélkül ismertetjük.
Így
kezdődik: A Lada-1200 egy kedvező áru, ötüléses családi
autó. A Fiat-124 alaptervei szerint gyártott,
korszerűsített szovjet kocsi nagyon jó, bár egyes
szerelvényeinek finomsága nem éri el az olasz kivitelét.
Az 1198 cm3-es, az olasz típusnál modernebb OHC motor
specifikus teljesítménye figyelemre méltó. Jó
indítókészség, de hidegen futásnál, illetve nagy
fordulatnál a motor zaja kifogásolható. Jól
szinkronizált négyfokozatú váltó. Kiegyensúlyozott,
kellemes menettulajdonságok, amelyek még fokozhatók, ha
az eredeti diagonál gumiabroncsokat
radiál-szerkezetűekkel helyettesítik. (Megjegyezzük,
hogy mind a svájciak, mind az olaszok a próbák során
Pirelli Cinturato-Radial köpenyekkel is futtatták a Lada
kocsikat.) A rugó utak rövidek, a lengéscsillapítás
kemény, az úgynevezett gyors fordulókban is stabilan,
minimális oldaldőléssel fekszik a kocsi. Jó fékek.
Jól
méretezett belsőtér, jó látási viszonyok az utastérből
minden irányban. Az ülések műbőr bevonata csúszós, de
igen tartósnak ígérkezik. A műszertábla jól
áttekinthető, bár az egyes kapcsolók elrendezése –
éppúgy, mint a Fiat-modellnél – nem mindig célszerű.
Kedvezően gazdag felszerelés és szerszámkészlet. Nos,
ismerve a svájci lap kritikáit sok-sok más autóról
nyugodtan állíthatjuk, hogy a Lada kitűnő bizonyítványt
kapott. De az olasz próbák során rögzített mérések
alapján nem kevésbé dicsérők a Quattroruote
megállapításai, amelyek közül szintén idézünk itt
néhányat. Kezdjük a kocsik külsejének leírásával, amely
az olaszok fogalmazása szerint ilyen: „Csaknem
lehetetlen megkülönböztetni az orosz 124-est a
Fiat-modelltől. Csak a nagyon figyelmes autós veszi
észre az eltéréseket…”
Az olasz
cikkíró ezután utal a másfajta emblémára, a
hátsólámákra, az erősített ütköző-gumikra és a
korszerűbb ajtókilincsekre. A kocsi belsejét, utasterét
jellemezve viszont olyan megjegyzést tesz, hogy jobb
lenne sportosabbá formázni az üléseket, ugyanakkor
elismeri, hogy hosszú távú utazásoknál jó a jelenlegi
egyenesített ülésvonal, a keményebb háttámla.
A Lada
menettulajdonságaival foglalkozó fejezet egy ilyen
mondattal kezdődik: Bizonyára a szovjet autósokat – mint
ahogy az olaszokat is – meglepetés éri a gyorsulás
mérésekor, ahogyan remekel ez a motor. Nálunk olyan
eredmény mutatkozott, amellyel a konkurensek között is
az első helyen van a Lada-1200 – írja a Quattroruote.
Majd arról számol be, hogy a kocsi könnyedén mozog a
városi forgalomban is anélkül, hogy gyakran kellene
sebességet váltani. Alacsony és közepes sebességéből
való átmenetek sem okoznak különösebb problémát: a kocsi
zökkenésmentesen, fokozatosan biztosítja a továbbjutást.
A
benzinfogyasztás mind az alacsony, mind a közepes
sebességénél megfelelő, de jelentősen növekszik a nagy
tempózásnál. A motor olajfogyasztása (29 gramm 1000
km-re) gyakorlatilag érdektelen volt- jegyzi meg az
olasz próbák krónikása. Az úttartásról a kocsi minden
körülmények között stabil. Kormányzása kedvező, sokkal
kedvezőbb mint a többi összehasonlítható típusoké. Nagy
sebességnél is jól megmarad az úton anélkül, hogy
bármilyen kellemetlen reakciót éreztetne… És éppúgy,
mint a svájci leírás, az olasz szöveg is utal a kemény
rugózásra, amely közismerten elősegíti a stabilitást,
ugyanakkor jól tudjuk, hogy a hosszú utazásoknál nem
fokozza a kényelmet. Ez az elv, a valamit valamiért,
természetesen a legtöbb autónál- hacsak nem különleges
hidraulikus vagy hidropneumatikus rugózást alkalmaznak –
általában ugyanúgy mutatkozik. Most pedig hadd zárjuk
ezt a lapszemlét az olasz cikk soraival: „Nem tudunk
nagy különbséget tenni a két 124-es között; az orosz
gyorsabb, azonban kevésbé rugalmas, úttartása viszont
jobb, mint az olasz 124-esé…”
Régi, megjelent
írások...
Lada VAZ 2101, 2103, 21011
(Forrás: AM. 1975. III. 6.)
A VAZ vagyis a
Zsiguli - de ahogy ma világszerte írják: a Lada - új
típussal jelentkezik. A sorba ez már a negyedik modell. Jól
ismerjük a felső képen látható formát, amely egyaránt
jellemzője a 60 lóerős, 2101 - es Limousine, valamint a
2102-es Combi elejének. Most jelennek meg útjainkon a
négylámpás, 75 lóerős, 2103 -as kocsik. ezek mostantól már
nemcsak próbaszámmal futnak majd nálunk. A Volgai Autógyár,
illetve az APN hírügynökség azonban már bemutatta a legújabb
újdonságot, a 69 lóerős változatot is, amelynek számjelzése:
21011. ez a plusz ,,1" utal arra hogy a 2101-es módosított
kivitelről van szó. A módosításokat, a váltózásokat
ismertetjük a következő oldalakat.
A VAZ 21011
Már szerepel a
gyár programjában, de mi itt az első mondatban szeretnénk
tisztázni, hogy a Merkur listáján jó ideig nem
találkozhatunk vele. Ennek ellenére, mint új típust, mint
autós érdekességet mi is igyekszünk bemutatni, hiszen a
kocsi létezésének híre ezekben a napokban a világ sok-sok
szaklapjában kap helyet. Sikerült olyan felvételeket
szereznünk az új modellről, amelyeken minden látszik, ami
változott, illetve eltérő a 2101-es megoldásaitól. Kezdjük
talán az ütközőkkel, a vészhárítókkal, amelyeken csakis
vízszintes irányú gumibetéteket találunk. Ez a sima vonalú
gumiöv harmonikusan illeszkedik az acéllemezből sajtolt,
krómozott alaphoz, és előnye még, négy centivel rövidíti a
kocsit. Alig észrevehető, de a hűtőrács is más mintázatú,
mint ahogy a fényszórók alatti lámpatestben is csak az
irányjelző izzója kap helyet. Változott a külső
visszapillantó - tükör formája, és alapvetően megváltozott a
két első ülés kialakítása is. fekete színű lett a
műszerdoboz alaplemeze,és a kormánykerék küllője ugyancsak
megváltozott - már nem csillog rajta a kürtnyomó körív sem.
Egységesebbek a műszerfal visszajelzői, a pedálok mellé
került az ablakmosó nyomógombja, más lett az ajtók
kárpitozása, és az utastér külön szellőzőnyílást, hátsó
szellőzőrácsot is kapott.
Végül még az is
megfigyelhetjük, hogy a hátsó lámpa testek, a fehér fényű
tolatólámpák is eltérnek a korábbi modell kialakításától.
Régi, megjelent
írások...
Egy LADA 1300 VAZ 21011 Próbaúton és
szervizben
(Forrás: AM. 1976. III. 21. Írta: L. Gy.)
Több mint egy
éve - 1975. március. 6-án - mutatta be lapunk az 1300 - as
Lada - típust, a 21011 - es számjelzésű változatott,
amelynél a plusz ,,1" utalt arra, hogy a 2101 - es
módosított kivitele. A változást akár néhány mondatban meg
lehet írni, hiszen nem alapvető módosításról van szó. Mi
azonban itt már arról is beszámolhatunk, hogy nem sokkal a
bemutatást követően átvehettünk próbára egy ilyen, 1300-as
Ladát. Azóta járunk vele, így most már csaknem egyéves
tapasztalatok alapján mondhatjuk: minden módosítás bevált a
gyakorlatban. A naptár szerint tavasz, nyár, ősz és tél
idején egyaránt használtuk a kocsit, az előírások szerint
vittük a szervizbe, és a 10000 kilométer lefutásakor
esedékes garanciális átvizsgálásakor magunk is mindent igen
alaposan ellenőriztünk. Észrevételeinkről folyamatosan
tájékoztattuk olvasóinkat, akik között ezekben a napokban
már több 1300 - as Lada tulajdonosát üdvözölhetjük.
Igaz, a mi
próbakocsink nem mindenben a mostani normál szállítmány
darabjaival. Akik ugyan is már kaptak, vagy kapnak, egy még
célszerűbb kivitelt vesznek át, amelynek ablaktörlő -
működtetője nem a szerelvényfalon levő billenő kapcsoló,
hanem egy külön kis kar a kormányoszlop jobb oldalán. Ezen
kívül ugyan minden más megegyező, tehát a motor 1294 kc - es,
68 DIN, illetve 73 SAE LE teljesítményt ad 5600 fordulaton.
A lóerőre vonatkozó adatok ugyan nem mértük - és vagy két
lóerő itt igazán nem számít -, de megjegyezzük, hogy egyes
források 69 DIN LE teljesítményt említenek. Többet tehát,
mint amennyit a gyár jelez. Hasonló a helyzet a
végsebességgel is. A gyáriak szerényen 145 km/h-ról írnak,
akik viszont akár keleten, akár nyugaton próbálták már
ezeket a típusokat, tudják, hogy ennél többet is "mennek",
mint ahogyan az 1200 cm2-es VAZ-kocsik is gyorsabbak a
prospektusban megadottnál. Mindez inkább csak érdekesség,
hiszen a végsebesség kihasználására ma alig van mód. Sokkal
lényegesebb előny a jól formázott ülés, az utastér külön
szellőzőnyílása, hátsó szellőzőrácsa, no meg az, hogy a
fokozott motorteljesítményt szolidabb kompresszió viszony
mellett kapjuk. Azzal, hogy 8,8:1-ről 8,5:1-re mérsékelték
az arányt, minden tekintetben nyugodtabb üzemet lehet
elérni. Természetesen nem élünk vissza ezzel az előnnyel a
benzin megválasztásakor, hiszen az előírt oktánszám ehhez is
éppúgy 92, mint a nagyobb kompresszió viszonyú motorhoz.
Szuperbenzinnel
rendkívüli rugalmasságot, csörgésmentes üzemet nyerünk, és a
teljesítményhez képest szerény, 8,5-9,5 közötti
átlagfogyasztás nem indokolja, hogy olcsóbb üzemanyaggal
járjunk. És ne térjünk el a meghatározott karbantartástól
se. Ne engedjük, hogy esetleg a szervizben hagyjanak ki
valamit az előírt munkákból. Akkor igazán csak dicsérni
lehet az 1300-as Ladát, amelyhez útravalóul most csupán
ennyit.
|
